Elcsöndesedtem. Elkezdtem érezni a fáradtságot lábamban és az izzadságot az alkaromon. Olyan tapasztalat volt, hogy Descartes, ha egyszer ilyet érez, többé érvénytelennek találja a problémát, hogy vagyunk-e vagy sem. Azt gondoltam, ez, aki meg fog halni, ez egy hatalmas ötleten alapuló élő egység. Nem valami véletlenek sorozatának az eredménye. De miért nem szeretik a testüket a katolikusok? Lehet, hogy a lélek értékesebb, de a test, a maga bonyolultságában és szervezettségében egy bizonyíték lehet a teremtésre. És ezt utálják?
– Francesco! Mi volt Szent Ferenc viszonya a testéhez? – tört föl belőlem.
– Szamár testvérnek becézte. Úgy gondolta, hogy visszafogja abban, hogy Istenhez emelkedjen a lelke. Az élete végén viszont bocsánatot kért Szamár testvértől.
– Az volt a baja, hogy nem… élhet házas életet?
– Nem csak, de – bele nevettem a szövegébe. Hát ez az. A házasélet. Olyan szép. Én szólaltam meg.
– Hát, mit kezdett ez a nagy szent, ha ráérzett a szükségére?
– Több történet van róla.
– Egyet meséljen már, Francesco!
– Egy téli napon már nagyon szeretett volna férfiaskodni. Aztán gondolt egyet és épített 7 hóembert. Az első volt a felesége, a többi meg a hat gyereke. Aztán föltette magának a kérdést, hogy jó és akkor most kezd el gondoskodni róluk.
– Nem valami lelki megközelítés, az biztos.
– Test, lélek, anyagiak nagyon összetartoznak. Istenhez emelkedni ennyi feladat között nagyon nehéz.
– Akkor családos szentek nincsenek is? – kérdeztem. – Mikor Jézus is családban nőtt föl.
– Luigi! Vannak családos szentek. Sok családos szent van. Szent Ferenc alapított egy rendet családosoknak is. – Itt közbe vágtam: – És abban maga tag! Tag? Vagy más tervei vannak?
– Most miért nevet ezen? – kérdezte, mert tényleg nevettem.
– Állandó diakónus vagyok. Pap sosem leszek, ha erre céloz.
– Mi az az állandó diakónus?
– Szerpapnak is hívják. Egy állandó diakónus mindent csinálhat, amit egy pap, de nem mutathat be szentmisét és nem gyóntathat.
– Akkor meg mire jó?
– Keresztel, áldoztat, temet.. Huhh, bocsánat.
– Ne is feszélyezze magát. Igaz, hogy haragudtam, amikor azt mondta, hogy a halálomért zarándokolok, de eloszlott a dühöm, mint sokszor egy-egy felhő. Persze, aztán újra gomolyoghat egy másik.
– Látom, gyakran nézi a felhőket. Ez valami belső lehet, valami belső kapcsolat. Tart engem annyinak, hogy elmondja, miért nézi a felhőket?
(Július 28-án folytatjuk.)
