– Ugye, nem ezért a bájolgásért hívtál ide? – kérdzete és lette az evőeszközeit.
– Azon kezdtem gondolkozni, hogy...
– Hogy mind meghalunk.
– Honnan tudod?
– Kapuzárási pániknak hívják a pszichológusok, de – itt közbevágtam.
– Te ne a pszichológusokban higgyél, hanem az Úrban! – mondtam, aztán mosolyogtam. Azt vártam, hogy majd jön egy hosszú magyarázkodás a hit és tudomány kapcsolatáról és kész. De nem.
– Szerinted is van Isten? – kérdezte Julia.
– Nem tudom, de…
– De?
– De templomot fogok neki építeni.
– Ha veled épít az Úr.
– Ha van, velem épít.
– Annyi templom van… – mondta és fölvette a kését meg a villáját.
– Nem örülsz, hogy építek a főnöködnek egy szép lakhelyet?
– Gondolom rajzoltál terveket.
– Honnan tudod?
– Ismerlek. Nem az újságokból. Ismerem azt a fiatalembert, aki boldog volt, ha alkothatott. Nem gondolt semmivel és nem bántott senkit. De most, azt hiszem, hogy komolyan félsz. Igaz? – a kérdés után azt hittem, kirúgom. De csak mosolyogtam. Julia halkabban szólt hozzám.
– Az Isten görbe utakra írja egyenes történeteit. Szerintem, építsd meg a templomot, de előtte tudjuk meg, hogy hol kell állnia. Ugandában vagy Kínában – megint közbevágtam.
– Én csak Olaszországban építek. Érted?
– Itt már annyi templom van.
– Hát, ez marhaság. Azt hittem, örülni fogsz. – Julia elmosolyodott.
– Örülök. De nem annak, hogy templomot akarsz építeni, hanem annak, hogy keresed Istent. Keress neki egy méltó helyet.
– Assisi?
– Hát… – Julia a tányérjára nézett. És csak nézett… És nézett…
– Tudod – mondta végül – én azt hittem, hogy klarisszának kell lennem. Aztán. Aztán elmentem egy zarándoklatra és megtaláltam a Don Bosco nővéreinek hivatását.
– Neveled a más gyerekét…
– Neked is jól jönne egy zarándoklat.
– A takarítónk is ezt mondta.
– Mondok én neked valamit. – lerakta úgy a kését és villáját, ahogy jelezni szoktuk, hogy befejeztük az étkezést. – Ha nem találjuk a következő belső lépést, tegyünk meg jó sok külsőt. – Az órájára nézett és folytatta. – Az én gyerekeim lassan megjönnek az iskolából, úgyhogy mennem kell. Ha neked lennék, lezarándokolnék Assisiből Rómába. Jó hosszú út. Fizikai igénybevétel.
– Az rengeteg nap.
– Azért kell ilyen hosszú idő, mert ki kell mennie a fejedből a cég ügyeinek. – mondta és felállt. – Ismered a templomépítés zsoltárát?
Egyetlen zsoltárt sem ismertem. Júlia látta rajtam.
– Idézd emlékezetedbe a fő sort: „Pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.” Téged szeret. – Betette a széket a helyére és én még csak elbúcsúzni sem tudtam, csak néztem utána…
