Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA


Harmadik fejezet/ hetedik rész

Elcsöndesedtem. Elkezdtem érezni a fáradtságot lábamban és az izzadságot az alkaromon. Olyan tapasztalat volt, hogy Descartes, ha egyszer ilyet érez, többé érvénytelennek találja a problémát, hogy vagyunk-e vagy sem. Azt gondoltam, ez, aki meg fog halni, ez egy hatalmas ötleten alapuló élő egység. Nem valami véletlenek sorozatának az eredménye. De miért nem szeretik a testüket a katolikusok? Lehet, hogy a lélek értékesebb, de a test, a maga bonyolultságában és szervezettségében egy bizonyíték lehet a teremtésre. És ezt utálják?

– Francesco! Mi volt Szent Ferenc viszonya a testéhez? – tört föl belőlem.

– Szamár testvérnek becézte. Úgy gondolta, hogy visszafogja abban, hogy Istenhez emelkedjen a lelke. Az élete végén viszont bocsánatot kért Szamár testvértől.

– Az volt a baja, hogy nem… élhet házas életet?

– Nem csak, de – bele nevettem a szövegébe. Hát ez az. A házasélet. Olyan szép. Én szólaltam meg.

– Hát, mit kezdett ez a nagy szent, ha ráérzett a szükségére?

– Több történet van róla.

– Egyet meséljen már, Francesco!

– Egy téli napon már nagyon szeretett volna férfiaskodni. Aztán gondolt egyet és épített 7 hóembert. Az első volt a felesége, a többi meg a hat gyereke. Aztán föltette magának a kérdést, hogy jó és akkor most kezd el gondoskodni róluk.

– Nem valami lelki megközelítés, az biztos.

– Test, lélek, anyagiak nagyon összetartoznak. Istenhez emelkedni ennyi feladat között nagyon nehéz.

– Akkor családos szentek nincsenek is? – kérdeztem. – Mikor Jézus is családban nőtt föl.

– Luigi! Vannak családos szentek. Sok családos szent van. Szent Ferenc alapított egy rendet családosoknak is. – Itt közbe vágtam: – És abban maga tag! Tag? Vagy más tervei vannak?

– Most miért nevet ezen? – kérdezte, mert tényleg nevettem.

– Állandó diakónus vagyok. Pap sosem leszek, ha erre céloz.

– Mi az az állandó diakónus?

– Szerpapnak is hívják. Egy állandó diakónus mindent csinálhat, amit egy pap, de nem mutathat be szentmisét és nem gyóntathat.

– Akkor meg mire jó?

– Keresztel, áldoztat, temet.. Huhh, bocsánat.

– Ne is feszélyezze magát. Igaz, hogy haragudtam, amikor azt mondta, hogy a halálomért zarándokolok, de eloszlott a dühöm, mint sokszor egy-egy felhő. Persze, aztán újra gomolyoghat egy másik.

– Látom, gyakran nézi a felhőket. Ez valami belső lehet, valami belső kapcsolat. Tart engem annyinak, hogy elmondja, miért nézi a felhőket?

(Július 28-án folytatjuk.)

 

Tovább


Harmadik fejezet/ hatodik rész

– Nézze! Magamat sem értem. Magáról meg keveset tudok. Minden vallásos ismerősöm úgy viselkedik, mintha a pszichológusom lenne. – Itt elkezdtem áttenni a könyvet az egyik kezemből a másikba és folytattam volna, de a Gyermekarcú azt hitte, hogy befejeztem, hát így szólt: – Bocsánat. – Csak ennyit. Azt hittem magyarázkodni fog, tehát vártam. De semmi. Meg se rezzent. Így folytattam, de sokkal nyugodtabban.  – Szóval, lehet, hogy ez tényleg kapuzárási pánik. De akkor miért nem ezzel kezdte: „Magának kapuzárási pánikja van, forduljon pszichológushoz!” Miért nem ezzel kezdte?

– Azért – válaszolta –, mert pozitív kiutat mutatott magának Isten.

– Nekem? Ő? Nekem csak eszembe jutott…

– Ezt tanultuk a hittanon. Isten úgy válaszol az imáinkra, hogy eszünkbe juttat valamit.

– Na, és akkor majd eszembe juttatja, hogy hová építsem a templomomat. Akkor is az az én gondolatom lesz. De… – és itt kezdtem belegabalyodni a saját okfejtésembe. – Szóval, ha nem lennék itt, akkor is „szólna” Isten.

– Kérem, ne adja föl. Zarándoklat közben nyitottabbá tud válni az ember. Könnyebben hall. Érti?

– Ugyan miért? Mert sétálás közben az agy kreatív része lép mozgásba. Ennyi. A görögök is tudták ezt.

– Én ezt nem tudtam, de van egy mást tudásom. Ha figyeli Szent Ferenc életét, akkor eltereli a nagy kérdésről a gondolatait. Akkor felszabadul és hopp, kipattan az új ötlet, avagy meghallja Isten következő szavát. – Ekkor visszanyújtottam neki a könyvet és megkérdeztem: – Szóval Szent Ferenc tényleg benne volt a Bibliában? Mit gondol erről? De őszintén!

– Én azt gondolom, hogy igen. Az apokalipszis, mint irodalmi műfaj nagyon nehezen megközelíthető. János nagy művész volt. Ebbe a műfajba is bele akarta vinni a szentet, azaz meg akarta ezt is szentelni. Azt pedig, hogy látott-e a jövőbe, nem tudhatjuk. De éppenséggel láthatott. Szent Ferencet biztos jó barátjának tekintette volna Jézus, ha Ferenc egy korban élt volna Jézussal. És érdekes János részéről, hogy ő, aki a legkedvesebb tanítvány, elfogadja és megjeleníti Szent Ferencet, mint másik legkedvesebb tanítványt.

– Ez nem kivételezés? Annyi szent közül épp ő?

– Jézusnak volt egy igazi emberi természete. Az emberek pedig van, akit közelebb, van akit távolabb éreznek maguktól. De az is igaz, hogy Isten mindenkit egy azon mértékben szeret: mértéktelenül.

Ez a mondat úgy ért, olyan váratlanul, hogy magam is elcsodálkoztam. Lehet, hogy ezt nevezik elcsöndesedésnek.

– A protestánsok szokták mondani a tévés nagy evangelizációkon, hogy „csendesedjünk el”.

– Hát, csendesedjünk!

(Július 24-én folytatjuk.)

Tovább


Harmadik fejezet/ ötödik rész


 

– Akkor kezdem.

– A magyarázatot?

– Igen. Azt nem kell elmesélnem, hogy ez a szöveg olyan, mint egy doktori fokozat átadásánál a laudáció. Rengeteg erős állítás van benne egy szegény emberről. – Itt a szájához kapott. Azt gondolhatta, hogy idegesít engem ez a szegénység téma. Inkább hidegen hagyott. Aki szegény akar lenni, hát legyen szegény. Kérdés számomra sohasem az volt, hogy valaki szegény-e vagy sem. Soha nem néztem le senkit azért, mert kevés pénzt csinált. Attól viszont mérges voltam, mikor ingyenélő lett valaki. Például egyszer a pápa lengyel származású segítője nagy marhaságot tett migránsok egy csoportjáért. A migránsok Rómában elfoglaltak egy házat és több mint egy évig ingyen használták az áramot. Aztán a villamosművek egy napon elzárta a fő mérőórát. Amikor ezt látta a lengyel pap, egyszerűen leverte a plombát az ház mérőórájáról és visszakapcsolta az áramot. Ezzel arra „nevelte” a migránsokat, hogy jár nekik ingyen az áram. Akkor az jutott eszembe, hogy az én munkásaimnak miért nem jár otthon ingyen az áram? Én rendesen fizettem minden dolgozómnak. Tényleg. De, hogy ingyenélésre buzdít egy pap? Ráadásul egy bíboros? De térjünk vissza az erős állításokhoz! Francesco folytatta, amit elkezdett.

– Akkor ezt az állítást fölolvasom. Újból. „… nem indokolatlan azt állítani, hogy (a Jelenések könyvében) a napkeletről felszálló és az élő Isten jelét viselő Angyal képe őt (Szent Ferencet) jelezte a Jegyes másik barátjának, János apostolnak és Evangelistának igaz jövendölésében.

A hatodik pecsét felnyitásakor ugyanis láttam

– mondja János a Jelenésekben –,

hogy egy másik Angyal száll fel napkeletről,

és az elő Isten jelét viseli.” – Itt Francesco becsukta a könyvet. – Vagyis azt állítja Bonaventura, hogy Szent Ferenc…

– Akkora ember volt, hogy még a Bibliába is bekerült. – Itt kénytelen voltam mosolyogni.

– Én ezt elfogadom ténynek. – Mondta vezetőm. Most láttam meg, hogyha indián nevet kellene adnom neki, akkor Gyermekarcú lenne a név.

– Arra gondolok, hogy mit keresek itt? Lehet, hogy holnap haza megyek – mondtam ki, ami éppen eszembe jutott.

– Miért?

– Vezet engem egy nálam kb. 30 évvel fiatalabb, és mint első dolgot azt akarja elhitetni velem, hogy Szent Ferenc benne van a Bibliában. Én nem ezért jöttem.

– Nem tudom, miért jött.

– Templomot akarok építeni és abban meghalni. Ennyi. És… És a takarítóm elhitette velem, hogy majd zarándoklaton az Isten megmutatja, hogy hová kell építenem.

– De ez nem lehetetlen! Szent Ferenc 3 kis templomot hozott rendbe. Aztán rájött, hogy nem ez a fő műve. – Itt megállt egy kicsit. Nagy levegőt vett. – Belegondolt? Ön a haláláért zarándokol? – kérdezte.

 Azt hittem fejbe vágom a könyvével. Ő meg azt hitte, hogy elkérem a könyvét. Felém nyújtotta. Mit volt, mit tenni átvettem. Visszafogtam a dühömet, de nem takartam be kereskedő mosollyal, ahogy a tárgyalásokon szoktam, amikor felbosszantanak. Francesco a földet nézte. Én meg erre elkezdtem nézni az én gyógyító felhőimet. Vajon meddig láthatok még felhőket? Akkor megszólaltam.

 (Július 20-án folytatjuk.)

Tovább


Harmadik fejezet/ negyedik rész

Huszonhét kilométer. Kevés erdő. Emelkedők és lejtők. 7 óra erős gyaloglás. Egy óra bámészkodás a Briscinai vár romjainál. A vár az 1984-es földrengéskor erősen megsérült. Egy fiatal építész csoport rendbe szeretné hozni. Olvastam vasárnap este az interneten, hogy az a tervük, hogy a helyreállított és a megmaradt részel élesen elkülönülő felületeket képezzenek.

Írtam már, hogy építész vagyok. Érdekelt a látvány. Így esett, hogy a vár közelében, a füvön telepedtünk le és ott kezdtünk beszélgetni. Elmagyaráztam Francescónak, hogy miért lenne jó, ha a régi és az új részek különbözőek lennének. Figyelt nagyon. Aztán ezt mondta.

– Magának hobbija az építészet. Szívesebben beszél róla, mint a vezetői feladatiról.

– Építész vagyok.

– Óhh! De nem…

– Nem… Most nem az építőiparban dolgozom. A webáruház üzletágban van komoly érdekeltségem.

– Tulajdonos és vezető.

– Igen. Miért érdekli?

– Alig mondott magáról valamit. Most az a feladatom, hogy beszéljek, ha már itt pihenünk, Szent Ferencről és jó lenne, ha tudnám, hogy kihez beszélek. Viszont, ha jobbnak érzi, hogy nem mond magáról semmit, úgy is jó. De akkor elég elméleti lesz a szövegem.

– Van családom, ezt húzzuk alá. Szeretem a felnőtt gyerekeimet. Ők talán… talán érezhetik, hogy kevesebbet foglalkoztam velük, mint kellett volna. De az életük nagy pillanataiban ott voltam.

– Mit nevez nagy pillanatnak?

– Tudtam mindig, hogy hívják az éppen aktuális nagy szerelmüket.

– Ők is családosak lettek?

– Na, ott még nem tartunk. Elköltöztek. Azóta… – azóta néha beszéltünk. Fájt ez nekem.

– Értem – mondta Francesco magától. Kicsit csöndben voltunk. Ő törte meg a csöndet.

– Akkor vegyük ma Bonaventura könyvének bevezetőjét! Mehet?

– Persze. – És Francesco fölolvasta a bevezetőt. Így tett aztán minden nap. Fölolvasott egy fejezetet. Én ezeket nem másolhatom ide. Tudom, nagy segítség lenne könyvem olvasóinak, de vannak szerzői meg kiadói jogok. Megígérem, hogy úgy fogom közreadni a beszélgetéseinket, hogy azok is érthessék, akik nem olvasták az adott részt. Persze, ez nem lesz nehéz, mivel Francesco a nagy (na, jó, nem olyan nagy) monológjaiban gyakran összefoglalta a részek tartalmát. Azt mondta, hogy hosszabb lélegzetű szövegeit vitaindítónak szánja. Ha leírta volna, amit mond, esszéknek neveznék az irodalmárok. Talán.

– Akkor kezdem.

(Július 15-én folytatjuk.)

 

Tovább


Harmadik fejezet/ harmadik rész

Széttárta két karját és ezt mondta:

– Lehet egy gyermeki léleknek nemet mondani egy vacsorameghívásra?

Hát persze, hogy nem lehet. Így sajtos tésztát vacsoráztunk. Vittem tejfölt, a biztonság kedvéért. A zarándokszállás tiszta volt és barátságos. A konyháján látszott, hogy sokan használják, de nem érzetem benne kellemetlenül magam. Megkérdeztem Francescót, hogy mi a terv vasárnapra. Mondta, hogy aludjunk sokáig és menjünk el egy déli misére. Utána szieszta. 

– De hétfőn indulunk Biscinába? – kérdeztem.

– Természetesen. Gyaloglás közben nem jó beszélgetni – Francesco összetette a két kezét, mint aki imádkozik.

– Pedig tegnap este kigondoltam valamit.

– Igen. Mit?

– Hogy Maga nagyon jól ismeri Bonaventura könyvét Szent Ferencről. Milyen hosszú abban egy-egy fejezet?

– 6-10 oldal.

– Biztos lehet itt kapni.

– Van nálam egy példány – mosolygott. Aztán hozzátette: – Egy nap- egy fejezet?

– Hány fejezet van benne?

– Akárhány is, beosztjuk! Ez nagyon jó ötlet. Hogy jött föl.

Szégyelltem bevallani. Nagyon érdekes élmény volt. Vallásos élmény? Isten-élmény? Nem tudtam. Végül arra gondoltam, ha elfogadtam vezetőnek ezt a srácot, akkor elmondhatom neki.

– Hát, imádkoztam. És ez jutott közben eszembe.

– Igazi élmény! Nagy élmény!

Meglepett, hogy ő is ezt a szót használja, hogy élmény. Rá emeltem a szemem.

– Az volt.

– Hát akkor teletömtük a bendőnket, kijelöltük a tervet. Jót fogunk aludni.

Jót is aludtunk. Én a szuper hotelemben, ő a zarándokszálláson. A vasárnapi szentmise után sziesztáztunk. Én a szuper hotelemben, ő a zarándokszálláson. Hétfőn kezdődött az igazi kaland.

(Július 13-án folytatjuk.)

 

Tovább
«
12345

ertemvagyhalalomert

blogavatar

Értem vagy halálomért a címe új könyvemnek, melyet itt közlök folytatásokban.

Utolsó kommentek

Feedek