„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5,3
Ezt hallva, az emberben fölébred a gyanú, hogy az emberi jámborság mibenlétét Jézus a maga 8 boldogmondásával határozta meg. Spanyol viasz-e ez? Attól tartok, hogy igen. Nem tartom új felfedezésnek, hogy a 8 boldogság írja le az „elkötelezett keresztény” ember lelkületét. De válasz-e ez arra a kérdésre, hogy „Miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig?”. Nem teljes válasz. Ugyanakkor ennek a kérdésnek a megfogalmazása, az ezen való töprengés, vezetett egy meglátáshoz, vagyis ahhoz, hogy a jámbor ember a 8 boldogságot élő ember.
De nem szeretném válasz nélkül hagyni Magát azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy miért a szegénységen át vezet az út a jámborságig. Engem egy magyar költő, bizonyos Pilinszky János tanított meg erre. Saját szavaimmal elmondva ezeket gondolta. A szegény ember sérülékeny. A szegény ember hordja a nap hevét és terhét. Ő az, aki ismeri, elviseli és viseli a lét és tulajdonlás közti ellentmondás súlyát. Mint ilyen, könnyebben kapcsolódik Istenhez, mert jobban érzi a ráutaltságát.
– Van ebben valami – lenéztem magam elé a földre. Nem csapott le a pillanat kínálta lehetőségre, mondván, hogy na, igen, ugye. Ő is lenézett maga elé. – Tudja, hogy én milyen keveset tudok a teológiából? De ez az okfejtés nem ilyen megtérítős – fölnéztem az égre. Életemben sokszor gyönyörködtem a felhőkben. Tudtam, hogy nincs két egyforma hópehely. És tapasztaltam, hogy nincs két egyforma felhő sem. Néha bennem is fölmerült, hogy hogyan lehet a világ ennyire változatos, ha tervszerű. Most megfordult bennem a kérdés. Hogyan alakulhat ki spontán egy ilyen változatos világ, amiben fizikai törvények vannak?
– Megéheztem – szólaltam meg végül.
– Én is.
– Tényleg?
– Mit csinálna Szent Ferenc, ha itt lenne és megéhezne?
– Hát, kérdés, hogy éppen böjtölne vagy sem.
– Hú, ez a másik nagy bajom a szentekkel, az az „önsanyargatás”.
– Én most nem tudnék böjtölni. Hány óra van? – Francesco az órájára nézett. – Fél hét. Eljön a zarándokszállásra, ahol lakom. Meghívom egy sajtos tésztára. Azt terveztem, azt főzök ma.
– És mit főz, ha böjtöl – nevettem.
– Amikor böjtölök, kenyeret eszem és vizet iszom.
– Magában az a vicces, hogy ezt az egészet könnyeden veszi. Nem mondták, hogy olyan, mint egy nagy gyerek? – ez kicsúszott a számon. Majdnem magyarázkodásba kezdetem, de rám nézett és megérintette a vállamat.
– Jézus azt mondja, hogy ha nem leszünk olyanok, mint a gyermek, nem megyünk be a Mennyek Országába.
– Felelősség. Egzisztencia-teremtés. Hasznosság – soroltam.
(Július 11-én folytatjuk.)
